1.rész
(Molly szemszöge)
Reggel szokásunkhoz híven a Starbucks-ban kezdtük a napot egy-egy forrócsokival.
-Holnap évzáró,és utána miénk a nyáár!-örvendezett Debby a legjobb barátnőm.
Már óvoda óta a legjobb barátnők vagyunk,és remélem a jövőben sem lesz másképp.
-Gondolom már az egész nyarunkat eltervezted.-nevettem,mert szinte biztos voltam benne,hogy fantasztikus nyár lesz.
-Még szép!Ja,és ne hidd azt,hogy majd hagyni fogom,hogy egész nyáron a könyveid felett görnyedj.Erről szó sem lehet.-jelentette ki teljes komolysággal.-Most végzünk a sulival,és ez az utolsó nyarunk,majd utána mehetünk dolgozni.Ezt a nyarat élvezni fogjuk,király lesz már most tudom!-ujjongott Debby.
-Rendben van Vöröske,de most már bemehetnénk a terembe.-nevettem,mert már időközben meg is érkeztünk a suliba.
Az utolsó nap mindig olyan vidám,és nyugodt.Nincs üvöltözés a tanárok is nyugodtabbak,és mindenki várja a nyarat.Amint beléptünk a terembe a helyünkre sétáltunk,mivel nem kellett már hoznunk semmit csak egymással beszélgettünk,és hülyéskedtünk.Rendes osztály vagyunk,néha...
________________
A nap gyorsan el telt mindenki búcsút vett mindenkitől,és Debbyvel indultunk haza. Hát a hazafelé vezető út nálunk elég érdekesen telik.Volt olyan hogy annyira röhögtünk,hogy véletlen kimentünk az útra,és majdnem elütöttek,volt,hogy a galambok támadtak meg,és volt,hogy tőlünk zengett az utca.
Ezeken a szép emlékeken akaratlanul is elmosolyodtam.
-Min mosolyogsz?-kíváncsiskodott barátnőm.
-Tudod azért,hiányozni fog ez a suli,és persze minden más is.Emlékszel mikor megtámadtak a galambok?-kérdeztem nevetve.
-Jaj,igen-nevetett-meg arra is mikor majdnem el ütöttek,meg amikor zenét hallgattunk,és közben röhögtünk a nagy semmi,tőlünk zengett az egész utca!-nevettünk.
Na igen ezek a dolgok fognak hiányozni.Elköszöntünk egymástól,mert Debby a mellettünk lévő utcába lakik,pont a mi házunk mögött.Mikor haza értem,az első utam a konyhába vezetett ahol csak egy cetlit találtam a hűtőn.
Kicsim!
Ma sokáig dolgozunk,remélem megleszel egyedül.Sietünk haza!!
Anya&Apa
-Szuper már megint egyedül hagytak hát pacsit Winters- mormogtam magamba.
Ledobtam a táskám a földre és a kanapéra vetődtem.Nem tudtam kezdeni semmit magammal elhatároztam hogy egy röpke fél órát alszok.
____________________
-Kicsim kellj fel,zuhanyozz le és feküdj le.-hallottam anya hangját.
-Hümmm..még adj öt percet kérlek.
-Elhiszem hogy álmos vagy de 23:46 van és mi is hulla fáradtak vagyunk apáddal és mi is leszeretnénk feküdni.-rángatott meg
Kikászálódtam a pokróc alól és felfelé vettem az irányt.Kisebb nagyobb sikerekkel.Amikor felértem az emeletre nem vártam másra csak arra hogy visszafeküdhessek a jó meleg ágyba és álmodozni tovább.
Azelőtt mielőtt anya felkeltett volna egy különös álmom volt,ez nem hagyott nyugodni ezért nem érdekelt hogy mindjárt éjfél Debby-t kezdtem hívni.
-Hümm.tudod te hogy hány óra?-szólt bele a telefonba halkan.
-Mi bajod van?-nem értettem amit mondott
-Tudod te hány óra van-üvöltözött
-Igen képzeld tudom és amúgy neked is sziaa-húztam el az a-t.
-Várj kezdjük előről.-letette
-Kösz hogy számíthatok rád.-szóltam bele a süket telefonba.
Ahogy letettem az éjjeli szekrényemre a telefonom elkezdett rezegni.
-Szia-szóltam bele meglepődötten.
-Na szia.miről is lenne szó,miért is hívtál az előbb?-hangja nyugodt volt.
-Ja tudod amikor hazaértünk akkor anyáék hagytak itthon egy cetlit azzal hogy későn jönnek nem volt semmi tervem amit csinálhattam volna ezért hát lefeküdtem aludni és hát olyan furcsa álmom volt.-a végén elcsuklott a hangom.
-Miért?Mi volt az a furcsa álom-lehetett hallani a hangján hogy nagyon meglepődött
-Figyelj csak figyelmeztetlek hogy nézhetsz hülyének meg aminek akarsz de ez nagyon aww-os-kuncogtam.
Reméljük elnyerte a tetszését,nem olyan hosszú lett amilyenre gondoltuk,de ígérjük hogy egyre hosszabb és hosszabb részel fogunk majd szolgálni.:) Jó olvasást.
Kriszti&Virág
Ezeken a szép emlékeken akaratlanul is elmosolyodtam.
-Min mosolyogsz?-kíváncsiskodott barátnőm.
-Tudod azért,hiányozni fog ez a suli,és persze minden más is.Emlékszel mikor megtámadtak a galambok?-kérdeztem nevetve.
-Jaj,igen-nevetett-meg arra is mikor majdnem el ütöttek,meg amikor zenét hallgattunk,és közben röhögtünk a nagy semmi,tőlünk zengett az egész utca!-nevettünk.
Na igen ezek a dolgok fognak hiányozni.Elköszöntünk egymástól,mert Debby a mellettünk lévő utcába lakik,pont a mi házunk mögött.Mikor haza értem,az első utam a konyhába vezetett ahol csak egy cetlit találtam a hűtőn.
Kicsim!
Ma sokáig dolgozunk,remélem megleszel egyedül.Sietünk haza!!
Anya&Apa
-Szuper már megint egyedül hagytak hát pacsit Winters- mormogtam magamba.
Ledobtam a táskám a földre és a kanapéra vetődtem.Nem tudtam kezdeni semmit magammal elhatároztam hogy egy röpke fél órát alszok.
____________________
-Kicsim kellj fel,zuhanyozz le és feküdj le.-hallottam anya hangját.
-Hümmm..még adj öt percet kérlek.
-Elhiszem hogy álmos vagy de 23:46 van és mi is hulla fáradtak vagyunk apáddal és mi is leszeretnénk feküdni.-rángatott meg
Kikászálódtam a pokróc alól és felfelé vettem az irányt.Kisebb nagyobb sikerekkel.Amikor felértem az emeletre nem vártam másra csak arra hogy visszafeküdhessek a jó meleg ágyba és álmodozni tovább.
Azelőtt mielőtt anya felkeltett volna egy különös álmom volt,ez nem hagyott nyugodni ezért nem érdekelt hogy mindjárt éjfél Debby-t kezdtem hívni.
-Hümm.tudod te hogy hány óra?-szólt bele a telefonba halkan.
-Mi bajod van?-nem értettem amit mondott
-Tudod te hány óra van-üvöltözött
-Igen képzeld tudom és amúgy neked is sziaa-húztam el az a-t.
-Várj kezdjük előről.-letette
-Kösz hogy számíthatok rád.-szóltam bele a süket telefonba.
Ahogy letettem az éjjeli szekrényemre a telefonom elkezdett rezegni.
-Szia-szóltam bele meglepődötten.
-Na szia.miről is lenne szó,miért is hívtál az előbb?-hangja nyugodt volt.
-Ja tudod amikor hazaértünk akkor anyáék hagytak itthon egy cetlit azzal hogy későn jönnek nem volt semmi tervem amit csinálhattam volna ezért hát lefeküdtem aludni és hát olyan furcsa álmom volt.-a végén elcsuklott a hangom.
-Miért?Mi volt az a furcsa álom-lehetett hallani a hangján hogy nagyon meglepődött
-Figyelj csak figyelmeztetlek hogy nézhetsz hülyének meg aminek akarsz de ez nagyon aww-os-kuncogtam.
Reméljük elnyerte a tetszését,nem olyan hosszú lett amilyenre gondoltuk,de ígérjük hogy egyre hosszabb és hosszabb részel fogunk majd szolgálni.:) Jó olvasást.
Kriszti&Virág
.jpg)